A gesztenye gyerekkori szerelmem, 5-6 éves voltam, amikor zalai nagyszüleimnél ősszel, szőlő szüreteléskor megismerkedtem a szelídgesztenyével. 8 évesen egy ilyen szüret alkalmával kiástam néhány pici magról kelt facsemetét és elültettem szüleim gödöllői házánál.

A Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karának Matematikus Mérnök szakát elvégezve, 3 évig a Magyar Tudományos Akadémia ösztöndíjasa lettem. Az elméleti és kísérleti kutató munkának később nagy hasznát vettem.

Somogyi rokonoknál, ismerősöknél szokás volt a házi gesztenyepüré készítés. 3-4 kg gesztenyét fazék vízben megfőzve, a család 4-5 fővel körbeülte, s a gesztenyét félbevágva, kikapirgáltuk a belsejét. A leendő gesztenye-feldolgozónak negyed óra elteltével már görcsben állt a keze és azon morfondírozott, hogyan lehetne ezt gépesíteni. Az első családi felhasználásra készült gép annyira jól sikerült, hogy később baráti bíztatásra vállalkozásba fogtam, és 64 tonna masszát készítettünk vele októberben a kampány során.
A vállalkozás mellett sajnos kevés idő jut a családra. Még szerencse, hogy mind a négy gyerek szereti a gesztenyepürét és így egy kicsit megértőbbek az időhiányban szenvedő szülőkkel szemben.